Elvárás – megfelelési kényszer vs függetlenség
Elvárás – megfelelési kényszer vs függetlenség
Elvárás – megfelelési kényszer vs függetlenség
Szinte mindenki a Nagy Ő-t keresi a másikban, pedig mostmár kutatások is megerősítik, hogy mindaddig, amíg nem találjuk meg a Nagy Én-t addig nem fogjuk megtalálni a Nagy Ő-t sem… Ugyanis a boldogságunk, az elégedettségünk hosszútávon nem azon múlik, hogy a másik milyen, hanem hogy én képes vagyok-e jól lenni magamban/magammal. Gondoljuk végig: ha önértékelési…
Évek óta nem találkozom karácsonykor a szüleimmel.Mivel apám idén októberben elhunyt, vele már akkor sem tudnék, ha akarnék. De nem akarnék.Anyám él.Apám temetésén nem is köszöntünk egymásnak. Ő senkinek, aki velem jött: se a feleségemnek, se a gyerekeimnek.Mondjuk ezen már nem lepődtem meg, hiszen anno, amikor kérdeztem tőle, hogy mehetünk-e hozzá, bemutatnám a menyasszonyom, akkor…
Vigasztalás vagy együttérzés? Melyik mit jelent? Sokszor -sőt talán ez a jellemzőbb- ha bárkinek baja, problémája, fájdalma stb. van, az emberek jó része vigasztalni próbálja, vagyis megtesz mindent azért, hogy az illető ne érezze azt, amit…de miért? Szerintem azért, mert a vigasztaló nem tudja viselni a másik hangulatát, érzését -talán emlékezteti saját feldolgozatlan dolgaira!? Az…
Munka vs hivatás? Olvastam valahol, ezt a „bölcsességet”: „Ha nem küzdesz azért, hogy megvalósítsd az álmaidat, akkor valaki más fog használni arra, hogy megvalósítsd az övét!” Bár önmagában egy ilyen bölcsesség nem old meg semmit, de van, amikor már egy belső folyamat addig jutott, hogy elég egy pici “lökés” ahhoz, hogy a vágy cselekvésbe forduljon…Saját…
A lenti levél, -ahogy mondani szokás „megtörtént események alapján” született évekkel ezelőtt… „Hello, Rövid leszek. (vagy mégsem?) Tegnap (5 év nem találkozás után) 3 okból mentem ki hozzád: 1. Mert tesóm megkért és úgy döntöttem, hogy oké. Nem lett volna muszáj. (nem „jófiúságból”, ahogy Te odavágtad) 2. Kíváncsi voltam „merre tartasz” 3. Adtam egy esélyt…
Nem kevesen növünk fel úgy, hogy van egy jószándékú anyánk/apánk. Aki rendes, sikeres embert akar faragni belőlünk, ezért feljogosítva érzi magát arra, hogy: amikor beszélni tanulunk, állandóan kijavítja, amit mondani akarunk nem játszik velünk, elvárja, hogy egyedül ellegyünk az általa vett játékokkal iskolában: mindig kikérdezi a házit és dühös, ha nem tudjuk nem dicsér, mert…
Megmondom őszintén, hogy -többek között- @rozsegross napokban írt posztja (lásd: Instagram) késztetett arra, hogy írjak a témáról.(Pláne így, hogy “megszólíttattam általa…” 😉)Nos, anno magamtól is sokat gondolkodtam ezen a kérdésen még csak “józan paraszti ésszel”, hogy: hogy is van az, hogy két felnőtt ember elhatározza azt, hogy gyereket szeretne -most kicsit tegyük félre a más szándékból/nem…
Nincs olyan ember, akit valamilyen formában ne érintene, érintett volna a párkapcsolatok témája, –kit közelről, mélyebben, érzékenyebben, kit távolról, felületesen- mégis úgy látom, hogy ennek ellenére nagyon kevés az olyan megalapozott ismeret ebben a témában, ami a hétköznapi szinteken is hasznosítható lenne.Pedig ha tisztába lennénk legalább a fő jellemzőivel, mérföldköveivel, fejlődési szakaszaival, akkor sokkal könnyebb…
Munkám során sokszor hallom azt a mondatot, hogy: „stressz-evő vagyok”. A jelenség azt takarja, hogyha az illető stressz helyzetbe kerül, szinte ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy egyen, mert ha nem, nem tud megnyugodni. És valóban, nincs semmilyen más képessége, eszköze arra, hogy úrrá legyen a számára kellemetlen vagy éppen megoldhatatlannak látszó helyzeten… Feltárva a mélyebb…