na, de meddig? A rajongás bizonyos mértékig, ideig fontos és szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a kötődés a másikhoz, de ha tartósan marad fenn az “istenítés”, kritika és reális értékelés nélkül, az mindenképpen tünet. Ugyanis ez már egy gyermeki pozíció ami ugyan kényelmes tud lenni, de megakadályozza a felnőtt kapcsolódást… #csiziandras (Fotó forrása: https://www.pexels.com)
Az önismereti folyamatban -is- csak ez létezik: ha képes vagyok nézőpont váltásra, és nem minősíteni, értékelni -pláne nem egyedüli valóságnak hinni- azt, amit éppen tapasztalatok, akkor a (ön)valóság megmutatja magát olyannak, amilyen. #csiziandras
nem a gyereket… A túlféltő szülő valójában nem a gyereket félti, hanem attól fél, hogy saját maga alkalmatlan lenne az adott szituáció, történés kezelésére.Ezért csitítja, fogja vissza, mert minden ami hirtelen, kiszámíthatatlanul történik, az valójában számára ijesztő.Sajnos ebbe bele tartoznak az érzelmek is: “ne kiabálj, ne rohangálj, ne hülyéskedj stb” így szoktatva rá a gyereket arra, hogy fogja vissza,…
Az elköltözés még nem jelent leválást a származási családról… Nagyon sokszor találkozom olyan “felnőttekkel”, akiket a szülő valójában nem engedett felnőni, így lelkileg gyermekek maradtak…Hogy vannak ők az elköteleződéssel?Van, hogy ez nem is tűnik fel elsőre, mert a kötődés szálai sokkal mélyebben vannak és pl. csak olyan “ártatlan dolgokban” nyilvánulnak meg, hogy a vasárnapi ebéd…
A rövid válasz az, hogy: semmit! Egy olyan cikk kapcsán jutottak eszembe a lenti gondolatok, ami egy súlyosan alkoholista -és sejthetően több személyiség problémával küzdő- anya és fia kapcsolatába enged betekintést.Úgy gondolom, hogy -ha nem is ilyen súlyos mértékben- nagyon sokan vannak lelki szempontból hasonló “csapdában”, amikor a saját szülő(kö)n próbálnak segíteni, sőt: megmenteni.Természetesen nem…
Bár a lentiek elsősorban a segítő szakmában dolgozóknak nyújtatnak támpontot, de úgy gondolom, hogy minden emberi kommunikációs helyzetben tudatosíthatók, használhatók a Normalitás-hoz és a Lelki egészség-hez írtakhoz hasonlóan segítenek eligazodni, megfigyelni magunkat. Mivel ezek a kommunikációs gátak és serkentők egyfajta lelki állapotot, hozzáállást is tükröznek, így ha valamelyik irányba elmozdulást tapasztalunk magunkon, érdemes segítséget kérni…
A Normalitás-hoz hasonlóan, a lelki egészség is egy olyan fogalom, amit szinte minden nap használunk, mégsem biztos, hogy meg tudnánk fogalmazni, hogy mikor is érezzük magunkat lelkileg egészségesnek. Véleményem szerint viszont fontos tisztába lenni vele ahhoz, hogy adott helyzetemben, állapotomban viszonylag reálisan meg tudjam ítélni, hogy mennyire vagyok közel, vagy távol tőle. Hogy segítsek eligazodni,…
„Nooooormális?” –halljuk rendszeresen Besenyő Pista bácsitól, de gondolkodtunk-e már azon, hogy mi is az, hogy normális? Ki normális? Mi alapján határozhatjuk meg?Nos, ezt összegeztem a következő írásomban. Az orvostudomány elsősorban: az átlagos környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodás képességét emeli ki. Társadalmi fejlődés oldaláról nézve: az a képesség, mellyel az egyén képes a társadalomban neki jutó szerepet…
Ki, mint gondol miért is osztottam meg ezt? Like-okat, elismeréseket akarok gyűjteni, mint mindenki. Aki fut, de csak keveset, attól kaphatok olyat, hogy: ez igen, ez már nem kevés. Aki fut, de komolyabban -10 km felett- attól is kaphatok bíztató szavakat: “szép volt, lesz ez még jobb is”. Aki nem fut, jöhetnek olyan gondolatai, hogy…
Szomorú vagyok, mert elment…És már most hiányzik. De ugyanakkor hálás is vagyok, mert -ha csak egy picit is- lehetett vele személyes élményem is. Személyisége meghatározó volt számomra. 1993-1997-ig jártam az azóta nem már nem létező Berzseny Dániel Tanárképző Főiskolára Szombathelyre, mint testnevelés szakos hallgató. Mielőtt még felvettek volna, az volt az alap meggyőződésem, hogy a…
