Évek óta nem találkozom karácsonykor a szüleimmel.Mivel apám idén októberben elhunyt, vele már akkor sem tudnék, ha akarnék. De nem akarnék.Anyám él.Apám temetésén nem is köszöntünk egymásnak. Ő senkinek, aki velem jött: se a feleségemnek, se a gyerekeimnek.Mondjuk ezen már nem lepődtem meg, hiszen anno, amikor kérdeztem tőle, hogy mehetünk-e hozzá, bemutatnám a menyasszonyom, akkor…
Nem kevesen növünk fel úgy, hogy van egy jószándékú anyánk/apánk. Aki rendes, sikeres embert akar faragni belőlünk, ezért feljogosítva érzi magát arra, hogy: amikor beszélni tanulunk, állandóan kijavítja, amit mondani akarunk nem játszik velünk, elvárja, hogy egyedül ellegyünk az általa vett játékokkal iskolában: mindig kikérdezi a házit és dühös, ha nem tudjuk nem dicsér, mert…
Megmondom őszintén, hogy -többek között- @rozsegross napokban írt posztja (lásd: Instagram) késztetett arra, hogy írjak a témáról.(Pláne így, hogy “megszólíttattam általa…” 😉)Nos, anno magamtól is sokat gondolkodtam ezen a kérdésen még csak “józan paraszti ésszel”, hogy: hogy is van az, hogy két felnőtt ember elhatározza azt, hogy gyereket szeretne -most kicsit tegyük félre a más szándékból/nem…
Munkám során sokszor hallom azt a mondatot, hogy: „stressz-evő vagyok”. A jelenség azt takarja, hogyha az illető stressz helyzetbe kerül, szinte ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy egyen, mert ha nem, nem tud megnyugodni. És valóban, nincs semmilyen más képessége, eszköze arra, hogy úrrá legyen a számára kellemetlen vagy éppen megoldhatatlannak látszó helyzeten… Feltárva a mélyebb…
„Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy…
Ha valaki „felnőtté vált” ugyan, de nem nőtt fel, vagyis nem találta meg a saját identitását -mert pl. ebben nem tudták/akarták támogatni a szülei- könnyen csúszik bele abba a hibába, hogy majd a saját maga által alapított családban találja meg azt. Hiszen az „elég erős identitás-képző” tényező, hogy XY felesége/férje vagyok illetve, hogy gyermekem anyja/apja….
Elgondolkodtató… Ha egy adott szülő figyelmét, világának központját gyermeke tölti ki, később miért csodálkozik, hogy kamasz/felnőtt gyermeke ezért nem hálás lesz, hanem a saját világának központjában is saját maga lesz? Ergo: én-központú/önző lesz… Magyarázat: amilyen a szülő, olyan a világ. Ha a „világ központja” én vagyok, akkor ez lesz a természetes. A világ, az emberek vannak…
Miért mentjük fel a bántalmazó szülőt/nagyszülőt? Olvastam is, de saját megfigyelésem is az, hogy sokszor valami furcsa mindent és mindenkit felmentő attitűd jellemzi a családon belül az egymáshoz való hozzáállást, sőt: “a család -főleg a szülők/nagyszülők- szent és sérthetetlen”, bármi is történik… Ennek van egy lélektani magyarázata, miszerint egy gyermek, kiszolgáltatottsága révén csak úgy tud…
Miért is nem vagyunk elégedettek? Sokan teszik fel a kérdést magunknak, hogy miért nem elégedettek a munkájukkal, magukkal mikor amúgy egész jól keresnek? Ez mindig együtt jár azzal, hogy van valami jelenbeli ok, aminek ha majd vége, akkor jobb lesz. Pl: „Most ugyan sok a munka, de ha vége lesz annak a nehéz projektnek, utána…
nem a gyereket… A túlféltő szülő valójában nem a gyereket félti, hanem attól fél, hogy saját maga alkalmatlan lenne az adott szituáció, történés kezelésére.Ezért csitítja, fogja vissza, mert minden ami hirtelen, kiszámíthatatlanul történik, az valójában számára ijesztő.Sajnos ebbe bele tartoznak az érzelmek is: “ne kiabálj, ne rohangálj, ne hülyéskedj stb” így szoktatva rá a gyereket arra, hogy fogja vissza,…
