Az elköltözés még nem jelent leválást a származási családról… Nagyon sokszor találkozom olyan “felnőttekkel”, akiket a szülő valójában nem engedett felnőni, így lelkileg gyermekek maradtak…Hogy vannak ők az elköteleződéssel?Van, hogy ez nem is tűnik fel elsőre, mert a kötődés szálai sokkal mélyebben vannak és pl. csak olyan “ártatlan dolgokban” nyilvánulnak meg, hogy a vasárnapi ebéd…
A rövid válasz az, hogy: semmit! Egy olyan cikk kapcsán jutottak eszembe a lenti gondolatok, ami egy súlyosan alkoholista -és sejthetően több személyiség problémával küzdő- anya és fia kapcsolatába enged betekintést.Úgy gondolom, hogy -ha nem is ilyen súlyos mértékben- nagyon sokan vannak lelki szempontból hasonló “csapdában”, amikor a saját szülő(kö)n próbálnak segíteni, sőt: megmenteni.Természetesen nem…
Az interneten, de könyv formában is nagyon sok gyereknevelési irányzattal, tanáccsal találkozhatunk, amik akár a napi tennivalók szintjére lebontva meg tudják mondani, hogy mit kell, lehet, szabad, tilos tenni egy gyerekkel. Ezek között vannak olyan –manapság népszerű- irányzatok, amelyek azt sugallják, hogy hagyni kell a gyereket kibontakozni, csak abban kell korlátozni, ami számára veszélyes lenne…
