Munka vs hivatás?

laptop 2838921 1920

Munka vs hivatás?

Olvastam valahol, ezt a „bölcsességet”:

„Ha nem küzdesz azért, hogy megvalósítsd az álmaidat, akkor valaki más fog használni arra, hogy megvalósítsd az övét!”

Bár önmagában egy ilyen bölcsesség nem old meg semmit, de van, amikor már egy belső folyamat addig jutott, hogy elég egy pici “lökés” ahhoz, hogy a vágy cselekvésbe forduljon…
Saját példa: 2008-ban fogadtam az első kliensem. Akkor még jól fizető állásom volt egy nagy multinál.
Csak munka után vállaltam be bárkit is, mert szükségem volt a “biztos bevételre”…
2017 november elején jutottam el odáig, hogy bár semmilyen félretett pénzem nem volt, az akkori kliensektől kapott tiszteletdíj nem fedezte a kiadásaimat, mégis felmondtam, mert már minden reggel -néha szó szerint is- hányingerrel mentem be dolgozni. Az volt bennem, hogy 80 évesen nem ezt a filmet akarom végignézni, hogy a biztos fizetés miatt olyat csináltam egész életemben, amit igazán nem szerettem és feladtam azt, amire valójában vágytam volna…
A felmondás napján, ahogy mentem a munkahelyemről az akkor még mástól bérelt rendelő-szobámba (20 perces út): 3 új kliens jelentkezett…
(Bővebben is írtam erről ebben az írásomban: Életem első 9 km-s futása)
 
#csiziandras
 
Fotó: pixabay.com

Similar Posts

  • |

    Kötődési stációk

    Pár pontban összefoglaltam -kicsit másként, mint a szakirodalom (lásd: Felnőttkori kötődés)- amit a kötődési szintekről („stációkról”) tapasztaltam magamon és másokon is. Annyit elöljáróban, hogy természetesen ez a 3 szint nem választható el élesen egymástól, hanem inkább különböző állapotokat, hullámzásokat ír le, így akár egy-egy időszakot, de egy-egy konkrét embert, kapcsolatot is jellemezhet. Viszont megfigyelhető, hogy melyik…

  • Vigasztalás vs együttérzés

    Vigasztalás vagy együttérzés? Melyik mit jelent? Sokszor -sőt talán ez a jellemzőbb- ha bárkinek baja, problémája, fájdalma stb. van, az emberek jó része vigasztalni próbálja, vagyis megtesz mindent azért, hogy az illető ne érezze azt, amit…de miért? Szerintem azért, mert a vigasztaló nem tudja viselni a másik hangulatát, érzését -talán emlékezteti saját feldolgozatlan dolgaira!? Az…

  • |

    Szülő – gyerek – csalódás?

    Elgondolkodtató…  Ha egy adott szülő figyelmét, világának központját gyermeke tölti ki, később miért csodálkozik, hogy kamasz/felnőtt gyermeke ezért nem hálás lesz, hanem a saját világának központjában is saját maga lesz? Ergo: én-központú/önző lesz… Magyarázat: amilyen a szülő, olyan a világ. Ha a „világ központja” én vagyok, akkor ez lesz a természetes. A világ, az emberek vannak…

  • Húsvéti gondolatok…

    Húsvéti saját gondolatok… Jézus példája ugyan egyetemes, de számomra személyes utat/párhuzamokat is mutat.Jézus azzal, hogy „vállalta a keresztet”, azt üzeni nekem, hogy én is vállaljam a saját magam, a sorsom! Mindent, amit kaptam és nem kaptam.Ő bármelyik pillanatban megmenthette volna magát, bármikor választhatta volna a könnyebb utat, de nem tette. Végig ment rajta nyíltan, „nem…

  • Párkapcsolatok fejlődése

    Nincs olyan ember, akit valamilyen formában ne érintene, érintett volna a párkapcsolatok témája, –kit közelről, mélyebben, érzékenyebben, kit távolról, felületesen- mégis úgy látom, hogy ennek ellenére nagyon kevés az olyan megalapozott ismeret ebben a témában, ami a hétköznapi szinteken is hasznosítható lenne.Pedig ha tisztába lennénk legalább a fő jellemzőivel, mérföldköveivel, fejlődési szakaszaival, akkor sokkal könnyebb…

  • | |

    Túl sok múlt – túl sok jövő?

    Túl sok múlt/túl sok jövő? Mit lehet tenni? Az ilyenkor érkező tanácsok ilyesmiről szoktak szólni: – bocsáss meg neki(k)!– engedd el!– a múlt már elmúlt!– tűzz ki célokat!– gondolkozz pozitívan, és akkor azt vonnzod be, pozitív lesz a jövő!– csak az “itt és most”-ra koncentrálj!– stb. Mennyit segítenek ezek a szavak– Semennyit! Miért?– mert azt…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük