A napokban olvastam egy cikket a gyermeki hisztiről, amiről úgy írtak, mint a “gyermek tiltakozásának megnyilvánulása” olyankor, amikor a “gyermek akar valamit, amit a szülő ellenez”. A cikk kitért arra, a -szerintem is- régóta fennálló, alapvetően hibás nézetre, miszerint a hiszti a gyermek egyfajta manipulációja arra, hogy megkapja, amit akar, valamint az ehhez kapcsolódó “szakértői tanácsot” is idézi,…
Évekkel ezelőtt, miközben “a családban” azt terjedt, hogy én hagytam magára anyámat, én fordítok neki hátat, én nem foglalkozom vele stb. a valóságban ez történt: A lenti, egy utolsó levélváltás volt anyámmal. Egy utolsó “leirata” annak, hogy mennyire nem akarja tudomásul venni, hogy nem olyan lettem/vagyok, amilyennek ő szeretett volna, csalódott és egyben mély üzenete…
Munka vs hivatás? Olvastam valahol, ezt a „bölcsességet”: „Ha nem küzdesz azért, hogy megvalósítsd az álmaidat, akkor valaki más fog használni arra, hogy megvalósítsd az övét!” Bár önmagában egy ilyen bölcsesség nem old meg semmit, de van, amikor már egy belső folyamat addig jutott, hogy elég egy pici “lökés” ahhoz, hogy a vágy cselekvésbe forduljon…Saját…
Nem csak az ukrajnai háború kapcsán osztom meg ezt a gondolatmenetet, hanem mert ugyanennek a belső háborúnak a következménye: – a (bármilyen szempontból) kisebbség gyűlölete – a (bármilyen szempontból) másság gyűlölete – a (bármilyen szempontból) gyengébb bántalmazása Egyetértek Sri Chinmoy (indiai szülésű spirituális tanító, író, filozófus) lenti szavaival, de itt is hiányzik a “hogyan” kérdésre…
Az elköltözés még nem jelent leválást a származási családról… Nagyon sokszor találkozom olyan “felnőttekkel”, akiket a szülő valójában nem engedett felnőni, így lelkileg gyermekek maradtak…Hogy vannak ők az elköteleződéssel?Van, hogy ez nem is tűnik fel elsőre, mert a kötődés szálai sokkal mélyebben vannak és pl. csak olyan “ártatlan dolgokban” nyilvánulnak meg, hogy a vasárnapi ebéd…
“Szeresd magad és akkor minden rendben lesz!” Ismerős? Mit érzett valójában, amikor ezt hallotta vagy olvasta? Én speciel azt, hogy: tudom, de nem megy! Ugyanis nem tudunk szeretettel fordulni önmagunkhoz akkor, ha nincs róla mintánk, hogy milyen is “szeretve lenni”!? Hogy lehet ez, ha emlékeink szerint rendes, jószándékú szüleink voltak? Nos, valóban nem feltétlenül kell,…
