Mivel a család, -mint minden rendszer- egyensúlyra törekszik, így ha egyik eleme -ebben az esetben az, aki egy terápia folyamán eljut odáig, hogy másként kezd viszonyulni a többiekhez, mások lesznek az igényei stb- megváltozik, az egész rendszer kikerül addigi egyensúlyi állapotából.
Első reakcióként az szokott történni, hogy a (család)tagok vissza akarják húzni/kényszeríteni a “helyére”, addigi szerepébe, csak azért, hogy ne kelljen egy új egyensúlyi állapotot találni vagyis: senkinek ne kelljen szembenézni azzal, amiben volt/van és ne kelljen változtatni.
Negatív folyamatként a megváltozott egyént kizárják/kizáródik a családból és a család többi tagja “talál valakit a helyére” arra a szerepre, amit a kizárt betöltött: stabilizálják a régi, megszokott -negatív- állapotot, de az sem ritka, hogy az egész családi rendszer elkezd süllyedni, szétesni…
A pozitív forgatókönyv az, hogy a család minden tagja egy sokkal jobb, minőségibb együttműködés felé mozdul el és találja meg új egyensúlyi állapotát…
Család, terápia, egyensúly:
(Ez utóbbi -nem meglepő módon- a ritkább…)
Foto: pixabay
